A vesztőhelyre sáros út vittés kikericsek kékjei.Száz év, s meghaltam volna úgyis –vígasztalódott Vécsey.Láhner György sírt s a földre nézett,Damjanich szekéren feküdt,Leiningen felmentő honvédekárnyát kereste mindenütt.S a táj olyan volt, mint a fácán:tarlók, fák vérző foltjai,és ők, tarkán, libegve, hátán:elhulló, bús-szép tollai. Aradon így. A pesti térenis ütötték a dobokat,de ő nem félt, csak arca szélevetett rózsálló lobokat.Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?Branyiszkónál nevét az égrekarcolta kardja, a híres.Ez volt Dembinski hadsegéde,Abancourt Károly ezredes.S mi elfeledtük. A miniszter,bár hívták, maradt egyedül.– Az Al-Dunán – szólt – mély a gázlós vénember már nem menekül.Leszek bitófán harci zászló,ha sorsom ezt így rótta ki –s habár magyar volt Csánÿ László,úgy halt meg, mint egy római. A többit, mintha friss, mély sebbőlfröccsen szét érdes cseppű vér,Kuftsteinbe, Grácba, Josephstadtba,Olmützbe vitte a szekér.Húszan egy odvas pincelyukban,nehéz bilincsben, pipájukkalegyensúlyozták magukat:így éltek, sakkoztak, dohogtakés elmélkedtek, jó urak.Kegyelmet vártak s forradalmat,áldották-átkozták a hontés írtak vert hadakra verset,tábornok Bemre disztichont. Volt, aki bírta; más kivénhedt;olyik megőrült, de az életsodrából mind-mind kiesett.Kinn szöszke osztrák hadnagyoktólgömbölyödtek a hitvesek.S az ország rothadt. A rabságotmindjárt megszokta s elfeküdta földön, mint télvízkor vágott,rózsás rügyekkel tele bükk.E rügyből egy se bontott zászlót:a nagy tavaszi láz hevekilobbant, múló szalmaláng voltvagy elköltözött másfele,Londonba, New Yorkba, Turinbaés hűs lidércként messze táncolt. Száz év – s a magyar börtönéjjelnem változott száz év alatt.Száz év – s az első fordulóraébredtetek és lassan róvaa lépést, méláztatok róla,mit hozott Világos, Arad:száz év – hűséges ingaóra,én folytatom járástokat,mások járják lépésetek,s míg árnyékunk a kőpadlórahull – hány nap, hét és hónap óta! –s kihúnyunk, pisla mécsesek:sok szép magyar fej, hervadt rózsa,Lonovics! Barsi! Berde Mózsa!árnyatok felénk integet. (Az ávó pincéjében, 1950. október 6.)